Két epizódon és a róluk írt tesztjeimen túl (Roads, Rules) ezúttal már tényleg nem eresztem annyira bő lére: elvégre a játék tulajdonképpen ugyanaz, csak a tartalomból, történetből kapunk többet minden epizóddal.
Gyorsan le is spoilerezem a cikkem hátralévő részét - de azért remélem így is tovább olvassátok -: a Wastelands emelte a téteket, igazán ütős epizód lett, egyértelműen a zenitje eddig a 2. szezonnak. Aki eddig a kerítés tetején egyensúlyozott az első két epizód kapcsán, azt szinte biztosan berántja az aktuális rész, aki pedig már azokat is szerette... Hú, boi/gurl, készíts valami rágcsát, innivalót, ha érzékenyebb lélek vagy, akkor némi papírzsepit: 4-5 órányi (ha hozzám hasonlóan szeretsz elmerülni a játékban, nem csak végigrohanni a sztorin) hullámvasút vár rád egy nosztalgiából, érzelmekből, relaxáló, már-már meditatív hangulatból és körömrágós izgalmakból épített pályán. Tehát egy hamisítatlan, desztillált Life Is Strange élmény.
Ismét eltelt egy nagyobb időszak az előző epizód óta (úgy két hónap), mikor is Sean és Daniel kénytelenek voltak továbbállni a nagyszüleiktől, Beaver Creekből. A karácsonyi vásáron megismert barátságos csavargó fiatalok, Cassidy és Finn példáját követve tehervonatokon "potyautaztak" a kaliforniai Humboldt megyéig, ahol minő véletlen, újra összefutottak velük, és Finn szerzett nekik munkát - egy illegális fűtermesztő farmon.
 |
| - Gyerekek, levágnátok a füvet egy ötszázasért? - Rajta vagyunk! |
A srácok már egy hónapja élnek a farmtól nem messze az erdőben rögtönzött sátortáborban, mikor felvesszük a fonalat. Sean vázlatfüzete szokás szerint ad némi betekintést a köztes történésekbe. És ha már itt vagyunk, akkor kiemelném azt is, hogy az inventoryban turkálva minden részben más szöveget fűz a régóta nálunk lévő tárgyakhoz a srác - jó példája ez annak, hogy mennyi mindenre gondolnak a Dontnod fejlesztői. A brifkóját szemügyre véve eléggé meglepődtem: valami 1200+ $ dollár volt benne; elég komoly kontraszt a korábbi állapotokhoz képest. Sean terve ugyanis, hogy félreteszi a komplett fizuját addig, amíg össze nem gyűlik annyi, amiből kényelmesen eljutnak a kistesóval a személyes "Setét Tornyukhoz": Puerto Lobosba.
Egy igazi kis számkivetett/kitaszított/misfit/weirdo közösségbe csöppenünk - az előző epizódokhoz képest csak úgy hemzsegnek körülöttünk a karakterek. Egyedül Cassidy és Finn ismerős, épphogy. Ezúttal viszont tényleg megismerhetjük őket, és meg kell, hogy kövessem Finnt, akit azt hiszem meg sem említettem az előző rész tesztjében, de első blikkre egy "kimosott lil pumpnak" (szándékos kisbetű) láttam - egy tahó junkie huligánt néztem ki belőle abból a nettó kábé egy percből, amennyit akkor szerepelt. Az aktuális epizód traileréből sejthető volt, hogy fontos karakter lesz, tartottam is tőle, de feleslegesen: totálisan felborították az elvárásaimat vele kapcsolatban, és egy szimpi, jólelkű, chill dude-ot ismerhettünk meg benne a Diaz tesókkal („F*CK GASPAR GOMEZ, AND F*CK THE F*CKIN’ DIAZ BROTHERS, F*CK ’EM ALL! I’LL BURY THOSE COCK-A-ROACHES!” - Azt hittétek, megússzátok? 😉).
 |
| - Hogy tetszik az új frizkód, my dude? - Szuper, most már olyan ronda vagyok, mint ti srácok! |
Az epizód jelentős része a Sean és Daniel közti kapcsolatot tesztelgeti egy új közegbe való beilleszkedés közepette. Ennek szuperül megágyaz a nyitó jelenet, ahol Sean a múltról álmodik, mikor még minden rendben volt a seattle-i otthonukban. (Egyébként a Gorillaz On Melancholy Hill-jére nyit!) Az álom/emlékben épp egy kis testvérharc volt a fiúk közt, ami után az apjuk benyit Sean szobájába, és lefolytat vele egy felnőttes beszélgetést. Elmondja a fiúnak, hogy nehéz dolga van egyedüli szülőként, és számít a segítségére Daniel "nevelésében", és szeretné, ha mindig vigyázna a kisebbikre, mindig ott lenne neki, ha szükség van rá. Ugyanakkor látja is, hogy Sean igyekszik, és elmondja, hogy büszke mindkettőjükre. Érzelmes nyitány, és természetesen az epizódban egy csomó fontos döntés arra van kihegyezve, hogy minél nehezebb legyen betartanunk, amit itt megígértünk.
Egyébként már ebben a kis intro jelenetben újra feltűnt, hogy mennyire figyel a részletekre a Dontnod. Ahogy már részleteztem a korábbi részeknél, nem törekednek a fotórealisztikusságra, ám olyan apró részletek, mint hogy a fent említett jelenetben az ablakokon kinézve nem statikus "díszletet" látunk, hanem egy valósnak tűnő környéket sétáló emberekkel (holott nincs lehetőségünk elhagyni a házat, szóval elkönnyelműsködhették volna a dolgot), rendkívül "élővé", hihetővé teszik a LIS világot.
Seannak több fronton kell tehát helytállnia most: elég időt kellene szánnia Danielre, ugyanakkor szeretne az új közösségbe is beilleszkedni, ismerkedni, barátokat szerezni, a kisebbik srác viszont nem túl toleráns ez ügyben - neki nem szimpatikus a bagázs, kivéve Finnt, akivel viszont talán túlságosan is jól kijön. Sean a játékos vérmérsékletétől függően lehet "féltékeny", vagy megértő ezzel a helyzettel. Finn akármennyivel jobb fej is, mint a korábbi intrója alapján gondoltam, nem feltétlenül a legjobb befolyás egy kilenc évesnek, ugyanakkor meg szerencsétlen gyereknek legalább van egy barátja, miután Christől meg kellett válnia legutóbb.
Mindemellett továbbra is - sőt, a nagyobb közösségben minden korábbinál jobban - titokban kellene tartani Daniel képességét, ami kezd félelmetes méreteket ölteni. Ami pedig még annál is félelmetesebb, az csak a kölyök arroganciája. Mintha már kerülgetné a tinédzser kor, kezd egyre nehezebben kezelhető, impulzív lenni - többször elsüti a klasszikus "már nem vagyok gyerek" szöveget is. (Amit természetesen tíz percen belül lekövet valami tipikus gyerekes hisztivel, cselekedettel.)
Közben nyilván dolgozni is kell - amibe kicsit be is tekinthetünk egy jópofa minigame keretében -, így aztán gondolhatjátok, hogy szegény Seannak nem lesz egyszerű "beosztania magát": újfent nehezebbnél nehezebb döntéseket kell meghoznia, nekünk pedig segíteni neki. Amikor az "ültetvény" főnöke - aki egyébként erősen a Breaking Bad-es Gus Fringre emlékeztetett - egy mano a mano keretében közli vele, hogy jó lesz, ha ellenőrzés alatt tartja a testvérét, már sejthetjük, hogy "ebbű baj lesz, more".
Végigjátszás után kíváncsiságból ránéztem Youtube-on néhány leccpléjerre, hogy lássam, mekkora eltérések vannak egy-egy döntésnél. Volt egy pont a játékban, ahol egy kellemes kis éjjeli tábortűz-körbeülős beszélgetést tartott a 'Kitaszított Squad', és mikor Daniel elálmosodott, el kellett döntenünk, hogy vele megyünk-e aludni, vagy maradunk, kihasználva egy jó alkalmat, hogy elmélyítsük az alakuló barátságokat, esetleg közelebb kerüljünk a kiszemelt "romantic interest"-hez. (Ez utóbbinál természetesen megválaszthatjuk, hogy Sean "melyik térfélen játszik", és nagyon elegáns módon sikerült ezt megoldani. De persze ha úgy látjuk jónak, távol is tarthatjuk a srácot az ilyen veszélyes dolgoktól, mint a szerelem; van elég baja szegénynek így is...) Daniel legutóbbi "nem vagyok már gyerek" tantrumát követően nem túl nehéz szívvel én amellett tettem le a voksom, hogy maradjunk.
Látva a másik opció kimenetelét megenyhültem a kisebb tesóval szemben, és majdnem megint újrajátszottam az epizódot, mint múltkor. Ugyanakkor összességében meg mégis jobb tesót "alakíthattam", mint a random gamer, akinek a végigjátszását megnéztem, mert a végén... na ezt nem tudom spoiler nélkül leírni, de azt hiszem, értitek. A lényeg, hogy végül elégedett voltam vele, ahogy "viselkedtem" a rész során a "Kis Farkassal", úgyhogy nem lesz újrajátszás. Illetve esetleg pont ugyanúgy, mint elsőre - ez benne van a pakliban, annyira élveztem.
Ez akár végszónak is szép lett volna, de azért kitérnék még néhány dologra.
 |
| Ajjaj, a Nagy Farkas már kicsit túltolta a sört. |
Imádtam, hogy ezúttal "mások előtt" is nekifoghattunk opcionálisan rajzolni, és a körülöttünk lévő karakterek nem zavartatták magukat, ugyanúgy folytatták a beszélgetést, néha minket is bevonva.
A soundtrack iszonyúan jó volt, és úgy éreztem, hogy a licencelt zenékkel némi Stranger Things feelinget próbáltak - totális sikerrel! - megidézni a készítők. Említettem ugye a nyitó Gorillaz dalt, aztán jött egy "munkába utazunk" montázs a Justice D.A.N.C.E.-jére, majd a végén egy Milk & Bone szám, ami szövegileg is tökéletesen passzolt a történtekhez (hangzásra pedig simán elmenne az egyik kedvenc filmembe, a Drive-ba). Ez utóbbi formációt most ismertem meg, és egy darabig hagytam, hogy pörgesse egymás után a dalaikat a Youtube, és mind tetszett. Köszi, hogy bemutattad nekem őket, LIS!
És végezetül az egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni az epizóddal kapcsolatban. Találkoztam néhány buggal - az első két résszel ellentétben -, de semmi eget rengető. Egy kézből hiányzó olló itt, egy lebegő sörösdoboz ott (mondjuk ez utóbbi talán nem is bug volt, hanem fícsör az esetlegesen túlzásba vitt fogyasztás után... Vagy - ez tényleg ebben a pillanatban jutott eszembe - talán Daniel trollkodott picit unalmában? Hmm...). Illetve a táborhelyen volt egy kutya, aki ide-oda mászkált a beszélgetéseink közben is, és az egyik során sikerült úgy megállnia a kamera előtt, hogy gyakorlatilag teljesen kitakarta a beszélgető feleket.
Ezek összességében azonban semmit nem tudtak elvenni az élményből.
 |
| Sean: - Remélem elnéztél valamit tőlem rajz témában, Cass! |
Imádtam az új karaktereket, főleg, akikkel jobban összebarátkozhattunk, vagy épp beléjük zúghattunk. Előre sajnálom, és félek tőle, hogy talán tőlük is meg kell majd válnunk, ugyanis... Nagy dolgok történnek az epizód végén, komoly cliffhangerrel van vége - rághatjuk a körmünket augusztusig végéig, goddammit! -, és... megint nehéz spoiler nélkül fogalmaznom... szóval belebegtetnek nekünk egy potenciális nagy változást a negyedik részre. Ami persze porhintés, "red herring" is lehet, mindenesetre elgondolkodtatja az egyszeri játékost. Twitteren láttam is, hogy ezzel nem voltam egyedül.
Nagyon ügyesen építkezik a szezon. Sokak szerint az első két rész túl eseménytelen volt, és bár némileg meg is tudom ezt érteni, de ez a rész bizonyította, hogy néha érdemes lassan "érlelni" a dolgokat, és a látottak, történtek alapján biztos vagyok benne, hogy a negyedik és ötödik rész magasabb fokozatba kapcsol cselekményileg. Számomra mindenesetre ez az epizód tökéletes volt - az egész frencsájz tekintetében az egyik legjobb.
 |
| 8/8 szelet pizza (hazudtam a TWD Final Season teszt végén) |
P.S.: Emlékeztessetek, hogy ne hazudjak többet arról, hogy az aktuális cikk rövidebb lesz, bármilyen okból is. De a következő - aminek a témája maradjon titok, de hamarabb jön, mint gondolnátok az eddigi aktivitásom alapján - tényleg rövidebb lesz.
