2020. május 24., vasárnap

Escaping Dangerously - Ep. 1.

[3306. MÁJUS 24.]

[CHAMAELEON SECTOR PD-S B4-5]
[Távolság a Naprendszertől: 594 fényév]

Csak egy gyors bejelentkezés, utána alszom egyet, és indulok tovább.
Gyakorlatilag még alig tettem ki a lábam - meg az összes többi testrészem - a Buborékból. Be kell vallanom, hogy az előző hajómmal már megtettem egy pár hetes teszt-felfedezőutat. Elmentem egészen a Cat's Paw Nebuláig, de nagy csalódás ért, mikor odaértem - nem találtam egy darab macskát se.
A látvány azért kárpótolt.

Narancssárga űrhajó ereszkedik egy Mars-szerű bolygó felszíne felé, a háttérben a Cat's Paw Nebula.

Már az is egy tisztességes távolság volt - úgy 5500 fényév -, úgyhogy nagyjából tudom, mire számíthatok. Igaz, hogy a Sag A* úgy 22000 fényévre van, szóval érhetnek még meglepetések. Remélem érnek is, hiszen ez lenne a lényege a felfedezésnek, nemde?
A Dyna SGS04 "ugrótávolsága" persze nagyobb, mint a 03-é volt, így gyorsabban is haladok.
Mindezt azért írom le, mert jó pár dolog lesz az utam során, ami számomra nem újdonság. Van már például vagy három tucatnyi rendszer is, ahol még senki sem járt rajtam kívül. Ez nem olyan sok azért a 400 milliárdhoz képest, de szép kis pénzt kasszíroztam rajta, mikor visszaérve leadtam a gyűjtött infókat a Universal Cartographics-nak. És megunhatatlan érzés az is, hogy rajta lesz a nevem a mindenki által használt térképeken egy csomó helyen.

Lényeg a lényeg: nem fogok minden egyes felfedezett rendszerről, neutron- és kettőscsillagról, Föld-szerű bolygóról beszámolni, hiszen valószínűleg rengeteggel találkozom majd. Na jó, utóbbiból talán nem annyira, bár reménykedem. Ha képesek lennének a jelenlegi hajók atmoszferikus landolásra, akkor talán oda is költöznék egyre...

Na mindegy. Nézzük csak inkább, hogy mik történtek velem az indulás óta.
Még a Buborékon belül megvolt az út első kettőscsillaga:

Kettőscsillag az űrhajóm cokcpit-jából nézve.
Yeah, jobb oldalra is kéne még valami mütyür...

Kettőscsillag az űrhajómmal az előtérben.

Találkoztam már olyannal is, ahol két olyan, hasonló méretű csillag volt egymáshoz közel, amiből lehetett "tankolni". Mondanom se kell, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megpróbáljak beállni közéjük, és mindkettőből egyszerre üzemanyagot nyerni. Közben gatyára (aztán tovább) kellett vetkőznöm, hiába lődöztem ki pár heatsink-et. Azon a hajón elég gagyi volt a Fuel Scoop, ezért lassan ment a "szivattyúzás". Hiába nyomtam tövig a gázt még mielőtt csurig töltötte volna a tankomat, már elkezdek sérülni a hajó moduljai, mire olyan távolságba értem, ahol elkezdett magától csökkenni a hőmérséklet. Veszélyes volt, de megérte. 10/10, legközelebb is megcsinálom.

Aztán a Buborék határa környékén belefutottam egymás után három(!) fehér törpe csillagba. Ezek rohadtul félelmetes "jószágok", de ugyanakkor ha a jet cone-jukba (az a kék, örvénylő "csóva") repülve túltöltjük az ugró-meghajtónkat, akkor jelentősen le is rövidíthetik az utazásunkat. A neutron csillagokkal ugyanez a helyzet, de hozzájuk sokkal közelebb lehet menni, nem olyan forróak, és kevésbé dobálja meg a jet-jük a hajót. Ezek a white dwarf-ok viszont úgy megpörgettek, hogy a harmadik után elgondolkodtam, hogy nem ittam-e meg "véletlenül" egy üveg Jameson-t a magammal hozott stash-ből...

Az űrhajóm egy fehér törpe felé repül.

Jackson Holden a cockpit-ból néz egy fehér törpét.

Így néz ki a "supercharging" (katt full méretért):





Mindez összeszorított farpofákkal történik, főleg, hogy a fehér törpék még a magjuk felé is húznak, miközben pörögsz-forogsz - szeretnének a forró keblükre ölelni. Nah, thx, inkább kihagyom a forró kebleket, és élek még egy kicsit...

Miután sikeresen túlugrottam ezeken, eszembe jutott, hogy noha felszereltem a hajómat egy hajótest-javító "drón" kontrollerrel, drónból nem vásároltam be. Persze ez nem katasztrófa, mert tudok szintetizálni párat a tartalék alapanyagaimból, de talán jobb lenne mégis bevásárolni, amíg még találok űrállomást. Megnéztem az aktuális rendszer térképét, és mit ad isten, épp volt egy a közelben. Arra fordultam, és pár perc múlva ott is voltam, kértem dokkolási engedélyt, és leszálltam.



A szerviz részlegen egy szakadt, mocskos, sárga baseball sapkás fazon fogadott, és látszott az arcán, hogy gőze sincs, miről beszélek.
"He? Nincsen itt nekünk ilyesmi, kéremszépen, csak üzemanyaggal tudunk szógálni."
Gondolhattam volna első ránézésre is erről a roncstelepről, hogy itt semmi sincs. Talán valamilyen szinten gondoltam is, de örök optimista vagyok. Na jó ez nem igaz, de most, hogy elindultam erre az útra, és nem kell semmi hétköznapi szarságon aggódnom, egészen kezd megváltozni az életszemléletem.

Ez után a feleslegesnek bizonyuló kitérő után eldöntöttem, hogy enyhén jobbra, és lefelé haladok egy darabig a galaxis-térképen - így később jobb esélyem lesz járatlan utakra lelni -, így első állomásnak célba vettem a Chamaeleon Nebulát, aminek a közelében most is tartózkodom.

A hajóm a Chamaeleon Nebula "előtt".
Eh, nem valami látványos - gondolom azért Chamaeleon, mert szépen beleolvad a környezetébe, A Feketeségbe.
Ezzel a "gyönyörű" látvánnyal a takarékra állított hajóm előtt fogom mindjárt álomra hajtani a fejem. Legközelebb pár ezer fényév után szeretnék jelentkezni. Megpróbálok felszíni képeket is hozni, ha akad valami érdekesnek tűnő bolygó vagy hold, vagy csak szimplán nyersanyagokat akarok gyűjteni. Nem véletlenül hoztam két Scarab SRV-t (felszíni felfedező jármű) is magammal. 
De most: jó éjt!

Flying Dangerously: CMDR Jackson Holden
o7